Hókusz Pókusz

Ezen a varázsszón a mai napig folyik a vita, honnan is eredhet pontosan. Ha minden igaz, akkor egy vándorszó, amely a magyarba a német nyelvből kerülhetett. Mégis, a legkorábban az angol nyelvterületen bukkan fel, ezért leginkább angliai keletkezése feltételezhető, illetve, és onnan került át a németbe holland közvetítéssel. Annyi biztos, hogy egy XVII. század végi német varázskönyvben varázsigének használt értelmes latin mondatok szövegkörnyezetében bukkan fel.

Tótfalusi István Idegenszó-tárában azt olvashatjuk, hogy a hókuszpókusz a latin miseszöveg egy részletéből alakult ki. Pontosabban a „hoc est corpus”-ból, melybek jelentése: „ ez az (én) testem”, ami a kenyér átváltoztatásakor hangzik el a misén.
Zaicz Gábor, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában ez áll: „Végső forrása számos szellemes megfejtési kísérlet ellenére sincs tisztázva. Talán varázsmondásként használt, önmagukban értelmetlen, eredeti alakjukból kiforgatott latin szavakból keletkezett” (II. kötet, Akadémiai, 1970, 132.).

Valaki pedig a norvég mágus/démon nevéből eredezteti, akit Ochus Bochusnak hívtak.