Tények az ágyad felett logó misztikus tárgyról - A titokzatos álomfogó

Az álomfogók az ojibwa törzsből származnak, később pedig a cseroki és a kajova törzsek voltak azok, akik tovább vitték ezt a hagyományt. Majd az 1960-as 70-es évek pánindián mozgalom során az amerikai őslakosok többi csoportja is átvette ezt a szokást, ami által ez lett a különböző indián törzsek egységének szimbóluma.

Frances Densmore tanulmányozta az Ojibwe törzset, és írta le a következőt Chippewa Customs c. könyvében. "Ezek a tárgyak, melyek a pókhálót szimbolizálják, a gyermekek bölcsõje felett függnek. Azt mondják, hogy elkapnak és megtartanak bármi gonoszat, ahogy a pókhálója elkap és megtart bármit, ami kapcsolatba lép vele."

Meg vannak az ojibwe törzsnek a maguk ősi történeteik az álomfogókról, hogy hogyan jöttek létre, miért használják, és hogyan készítik. Legendáik szerint Asibikaashi, a Pók Asszony segített elhozni a Wanabozhoo bring giizis-t, azaz a Napot az embereknek. Asibikaashi a mai napig hajnalhasadás előtt megépíti különleges lakhelyét, és ha te is felkelsz, megláthatod hálójában hogyan kapja el a napfelkeltét. Mint ahogy az álomfogó a rossz álmokat...

Továbbá Asibikaashi törődik a gyermekekkel is és a föld népével. Amikor az ojibwe törzs szétvált Észak-Amerika négy sarkában, Asibikaashi-nak nehéz volt megtennie az utat mindegyik bölcsőhöz, így az anyák, nővérek és Nokomi-k (nagyanyák) vették át a mágikus hálók szövését az új csecsemőkért. Somfát és olyan fonalat  használtak, melyet növényekből fontak. A kör forma jelképezi, hogy a giizis minden nap megteszi útját az égen. Az álomfogó kiszűri a rossz bawedjigewin-t (álmot) és segít minden jó álomnak, gondolatnak belépni az elménkbe, mikor alszunk. Ha jól megnézed az álomfogót, a közepén mindig van egy lyuk, ahol a jó álmok átjutnak, a lelógó tollakon pedig egyenesen az álmodó fejébe áramolva. A napfény első sugarainál a rossz álmok eltűnnek.

Egy kisebb kör (ált. 9 cm-s átmérővel) vagy könnycsepp alakú fakeret (vagy som, pamut) körül állati ínból vagy vékony fonalból hálót (pl. vörös pamutszál) készítenek és vérpipaccsal és vad szilva belső kérgével színeztek. Szokás még az álomfogóra tollakat is tenni, ami lélegzést vagy a levegőt jelenti. Mikor a baba látja, ahogy a szél játszik a tollal, nemcsak szórakoztatónak találja majd, hanem jó lecke is hogy mennyire fontos a levegő, hiszen szükséges az élethez. A tollak bármely madártól lehetnek, de gyakran bagol és sas tollat használnak. Bagoly toll a bölcsességért (a Nők tolla), sas a bátorságért (a Férfiak tolla). A tollakat idővel már nehezebb volt beszerezni, mivel más kultúrák elkezdték kipusztítani a madarakat, és emiatt védetté váltak. Ezért az ojibwe törzs köveket kezdett el használni.

Eredetileg az ágy fölé akasztották, hogy megvédjék gyermekeiket a rémálmoktól. Faszerkezete miatt nem él örökké és kiszáradásával jelzi, hogy a gyermek átlépett a felnőttkorba. Az indiánok hisznek benne, hogy az álomfogó kiszűri a rossz álmokat. A jókat átengedi, a rosszakat csapdába ejti, amik megszűnnek a hajnali fényben. Pont ezért napjainkban felnőttek is előszeretettel rakják az ágyuk fölé, hiszen ki ne vágyna arra, hogy csak jót álmodjon?

Ám egyes indián varázslók a "jósálmok" kiszűrésére is használták, illetve használják. Olyankor az álomcsapdát a megfelelő anyagba kell mártani, mint például föld, só, homok, vér, víz, és így tovább.

A hagyomány szerint az álomfogó készítéshez tiszta gondolatokra és békés lélekre van szükség, mert amilyen energiákkal készül, olyanok uralkodnak majd benne.

Álomfogót lehet készen vásárolni és készíteni otthon, amit saját erőnkkel, energiánkkal ruházhatunk fel és amit természetesen fel is kell szentelni. Díszíthetjük gyöngyökkel, madártollal vagy terméssel, akármivel. Aztán teliholdkor vagy fogyó holdkor egy cérnaszál segítségével fel kell függeszteni az álomfogó legalsó eleméhez, hogy mint személyes tárgyat, hozzánk vezesse a szükséges álmokat, melyek akár jósálmok is lehetnek. Végül akasszuk az ágyunk fölé, ám előtte hintsük meg sóval, fentről lefelé és már készen is van a szent álomfogónk.