A nimfomániás I-II. (2013)

Ez az egyik legbetegebb film, amit valaha láttam. Olyan naturálisan van tálalva a szex és annak minden apró kis fortélya, titka, hogy az ember arcáról lesül a bőr. A főhősnőre, Joe-ra egy sikátorban fekve a rideg utcakövön talál rá az éppen boltba igyekvő Seligman. A nőt megverték, lepisilték, vérzik, és szemmel láthatóan segítségre szorul. A pasi felviszi magához, hogy ápolja. Cserébe Joe elmeséli életet történetét. A nő nimfomániásnak vallja magát, élményei pedig egészen a tinédzserkoráig nyúlnak vissza, amikor egy csomag cukorkáért kezd el versenyből ingyenes kéjutazásban részesíteni a vonaton idegeneket és szinte szó szerint fűvel-fával lefekszik, de nem csak fekszik, csinál minden más beteg és durva dolgot. Történetei között szó esik édesapjáról, egy nagy szerelméről, szeretőkről, de mindenekelőtt szexuális kalandjairól, amelyek bővelkednek extremitásokban, zavarba ejtő helyzetekben, szexuális pózokban és játékokban, valamint vállalt perverziókban.