A helyzet bizonyára ismerős. Ám a gyerek, öt perc múlva nincs kész, de még negyed óra múlva sem. Te pedig feldühödve kiabálsz vele, hogy,,Nem megmondtam, hogy öt perc?". A gyermek azonban értetlenkedve figyel, nem érti, hogy mi bajod van vele. Ez csupán azért van, mert ő nem tudja, nem érti, hogy mennyi az a bizonyos öt perc.

Minél kisebb egy gyermek, annál inkább a jelenben él

Az „itt és most" számít, ebben él, csupán az a valóság számára, amiben éppenséggel van, amit lát. Számára nem létezik olyan, hogy 24 óra. Neki az „idő" élményekből és eseményekből áll, például séta a parkban, ebédkészítés a babakonyhában, nagy bevásárlás stb. Bizonyos napszakokat sem időhöz, órához kötnek a kicsik. Számukra a reggelt a felkelés, az öltözés és a reggeli elfogyasztása jelenti, míg a délelőttöt a játékkal kapcsolják össze. A dél fogalmát ők az ebédben tudatosítják, míg a délután az alvási időszak. Az este fogalma is a történésekben tudatosul, hiszen besötétedik, a családtagok találkoznak egymással, beszélgetnek, majd következik a fürdés.

Türelem és segítség a szülő részéről

Mindehhez rengeteg türelem kell és sok segítség a gyerekeknek. Kezdetben, mint láthatod, hiába fogalmazol meg perceket a gyerekeknek, az úgyis falra hányt borsó. Inkább ezt is játékosan kell számukra megfogalmazni, például, amikor a babának bekötötte a hajat és a kisautó indulásra készen áll, akkor léphettek is ki az ajtón. A kicsi ezt jobban megérti. Ha már kissé nagyobb a gyermek, de az időérzék még mindig nem alakult ki teljesen, akkor folyamodhatsz az óra megoldásához, hogy amikor a nagy mutató a következő számhoz ér, akkor van indulás.

Bizonyára nem mindig van erre idő, türelem és energia, de felnőttként figyelni kell minderre és nem kiabálva, veszekedve indítani a napot, hogy „ Még öt perc, mert mindjárt elkésünk!".