A szakemberek szerint, azok a gyerekek, akiknél a „herceg és hercegnő" szindróma kialakul, könnyen úgy vélik, hogy a világ egy gyönyörű kastély, melyben mindenki az ő szolgájuk, és lesik minden kívánságukat. Ezek a gyerekek abban a pillanatban ellenállást tanúsíthatnak, amikor később a szülő rájuk akar bízni bizonyos feladatokat, ám, ami még ennél is rosszabb, hogy ez az ellenállás később a munkahelyen is megtörténhet. E szindróma áldozatai rendkívül önzővé válhatnak, játékaikat már egészen kicsi korban sem szívesen osztják meg a társaikkal, és a „kérlek", „köszönöm" és „bocsáss meg" szavak sem sűrűn hagyják el a szájukat. Ebből kifolyólag soha nem tanulnak meg őszintén, feltételek nélkül szeretni.

A hercegnő-szindróma a kislányoknál, a herceg-szindróma a kisfiúknál egy sor viselkedési zavart eredményezhet, mely először teljesen észrevétlen a szülők számára, pedig jó, ha tudjuk, hogy pontosan a szülő táplálja bele a gyermekbe a helytelen elképzeléseket ezen becézgetések folyamatos ismétlésével, vagy éppen a túlzott engedékenységgel.

A szindrómát akár egy látszólag ártatlan mese tudatalatti üzenete is kiválthatja

Legtöbbször, ezeket a kliséket pontosan a mesekönyvekből, valamint a hercegekről és hercegnőkről szóló rajzfilmekből vesszük át, melyekben az irreális mintaképek igencsak nagy szerepet kapnak. A játékok – mint például Barbie és Ken – hasonló elven készültek. Ugyanakkor nemcsak a mesék és a játékok tehetők felelőssé a szindróma kialakulásáért, ugyanis modern világunkban sok más egyéb tényező is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy nagyon sok gyermek szenved tőle. Ilyenek például az internet, a tévé, az okostelefonok, stb.

Szinte hihetetlen, de a szindróma jelenléte már 2 éves korban is érzékelhető, amikor a kicsik kezdenek a kedvenc mesehőseik alapján öltözködni. Ilyenkor nem történik más, minthogy tudatalatti üzeneteket kapnak arra vonatkozóan, hogy csak a megjelenésük az, ami számit. Serdülőkorban aztán sokkal nyilvánvalóbb, hiszen sok fiatal nárcisztikussá, énközpontúvá válik. Ez a szindróma az abszurd követelések vagy igények növekedésével jár, szélsőséges érzelmekkel, önelégültséggel párosítva, továbbá jellemző a felelősségvállalás hiánya, illetve a felsőbbrendűség érzése.
A szindróma erőteljes hatása a tudatosságra

Amikor a gyerekek vagy a fiatalok ráébrednek arra, hogy a világ, amelyben élnek egyáltalán nem hasonlít a mesebelihez, valódi belső drámákat élnek meg. Serdülőkorban, az egykor „hercegként", illetve „hercegnőként" kezelt gyerekek megállapítják, hogy a társadalom nem hercegként, és nem hercegnőként kezeli őket, sőt nagyon sok az, amit elvár tőlük, hiszen szabályokat állít fel. Ilyenkor többnyire megjelennek az első problémák, mint például depresszió, szorongás, mentális egyensúlyhiány, stb.
Sajnos a szülök akaratlanul is hozzájárulnak ehhez az eltúlzott szeretetnyilvánításukkal, és olyan irányú vágyukkal, hogy védelmezzék gyermeküket bármilyen természetű veszélytől. Amikor aztán a fiatalok tudatosulnak szindróma létezésével, hajlamosak a szüleiket hibáztatni, mert úgy érzik, hogy hazugságban nőttek fel a társadalom mechanizmusának működésével kapcsolatban.

Hogyan védheted meg a gyermekedet a „herceg-hercegnő" szindrómától?

Vannak olyan módszerek, melyek segítségével megakadályozható a szindróma kialakulása, és a csalódás, amit a gyermek átélhet élete során. A „herceg és hercegnő" megszólításokat ki kellene törölni minden szülő szótárából. Még viccből sem lenne szabad kiejteni őket. Már egészen kicsi kortól kezdve arra kell tanítani a gyermekeket, hogy a boldogság nem a „megkapni"-ból áll, hanem az „adni"- ból. Boldogságuk megteremtése az ő feladatuk, nem pedig a szülőké, vagy a környezetüké. És a boldogság kialakítása a személyes beteljesülés fontos alapköve.