Kövesd friss cikkeinket RSS csatornánkon
GYERMEK

Kistestvér - Igen? Nem? Mikor?

Szerző:
Szabó Anna
Kislányként az ember egész természetességgel gondol arra, hogy nagy családot szeretne, legalább három gyerekkel, két kutyával és tucatnyi egyéb állatkával, amiket majd a szomszédok gyerekei simogathatnak. Az esetek többségében azonban az évek gyarapodásával csökken a vágyott gyermekek száma.

 

Hazai helyzetkép


Magyarországon az elmúlt évtizedekben, egészen a kilencvenes évekig jellemző volt a kétgyerekes családmodell. Napjainkra ez a helyzet megváltozott, ma már nagyobb számban vannak hazánkban az egy gyermekes családok. A legtöbb pár azt gondolja (sajnos reálisan), hogy egy gyermeket is nehéz úgy felnevelni, hogy minden szükségest megadjanak neki, megfelelőképpen taníttassák, és mire kirepül a fészekből, minimális támogatással útnak tudják indítani. Romantikus képzet azt hinni, hogy a pénz (hiánya) nem ok arra, hogy döntsünk egy gyermek megszületése fölött. Ám a valóság sajnos ettől zordabb képet fest. A régi mondás: „Ahol egy felnő, ott felnő kettő is!”, ma már nem feltétlenül állja meg a helyét.
Ugyanakkor azt is túlzás lenne állítani, hogy a csupán egy gyermeket vállaló családok egyike sem volna alkalmas arra, hogy több gyermeket neveljen. Mik a gyermekvállalási kedv csökkenésének az okai?


Miért nem?


Az első, és leggyakrabban jelentkező ok nyilvánvalóan a rossz gazdasági helyzet. Hazánkban az átlag családok képtelenek a megtakarításra, sőt egyik napról a másikra élnek. Érthető, ha az emberek nem szeretnék ilyen létbizonytalanságnak kitenni a (még meg sem született) gyermekeiket. Van azonban egy másik réteg is, akik ugyan - csúnya szóval élve – megengedhetnék maguknak, hogy több gyermeket neveljenek, mégsem teszik. Előtérbe helyezik ugyanis a saját egzisztenciális biztonságukat, a karrierjüket. A helyzetük bizonyos szempontból érthető. Országunkban a munkahelyeket nemcsak megszerezni, megtartani is nehéz. A munkáltatók általában nem kedvelik a kisgyermekes dolgozókat, mert előre borítékolható a gyermek miatti szabadságolás, vagy táppénz. A Gyes-ről, Gyed-ről visszatérő kismamákat nem védik a törvények, sok esetben vissza sem veszik őket a korábbi munkahelyekre, és a bölcsődék, óvodák száma sem növekszik a kellő ütemben.


Akadnak olyan párok is, akikhez első ízben túl későn kopogtatott a gólya, ezért arra az elhatározásra jutnak, hogy túl a negyvenen már nem vállalnak újabb gyermeket. Mindezeken kívül pedig, igen sokszor lelki-egészségügyi okok húzódnak a háttérben. Ha az első terhesség problémás volt, netán komplikációk adódtak a szülésnél, könnyen megeshet, hogy egyik, vagy mindkét szülő arra az álláspontra jut: „Egy legyen, de az egészséges!”.


Egy gyerek nem gyerek?


A fenti mondás gyakran elhangzik a mediterrán típusú, nagy családoknál. És valóban! Bizonyára mindannyian ismerünk olyan párokat, akik három, négy, vagy még több gyermeket nevelnek szeretetben, boldogságban. Nem élnek fényűzően, de a harmónia olyan nagy közöttük, hogy az egyke-pártiak bizony megirigylik őket. A gyermek(ek) szocializációja szempontjából mindenképpen előnyös, ha van egy, vagy több testvér. Az a baba, aki idősebb testvér mellé érkezik, valószínűleg előbb sajátítja el a beszédet, a járást és valamennyi egyéb képességet is, mint az egyke babák. Ez természetes, hiszen a gyermek elsődleges tanulási módszere az utánzás. De ugyanígy biztosak lehetünk benne, hogy több testvér esetén mindegyik csemete korán meg fogja tanulni, mit jelent az önzetlenség, mit jelent odafigyelni a másikra, és ahogy mondani szokás: a harmadik babát már szinte a testvérei nevelik fel. Az első gyermeknél a szülők többsége még bizonytalan, hiszen csak tanulja a szülőszerepet. Mindaz, ami korábban még félelmet keltett, elbizonytalanított, a második babánál már rutinszerű lehet. Ha egy gyereknek van testvére, kisebb az unatkozás lehetősége, és a szülő is nyugodtabb lehet, ha nem egyedül, hanem a testvérével hagyja egyedül a kicsit. Később pedig lesz a kishúgnak kísérője, amikor az „első bálba” megy, és a bátyónak is lesz, ki levasalja az inget, ha anyu éppen nem ér rá. A jó testvérek még felnőttként is testvérek maradnak, sőt legtöbbször akkorra értik meg igazán, milyen jó, hogy vannak egymásnak.


Mikor jöjjön a kistestvér?


Sok szülő vélekedik úgy, hogy minél előbb, annál jobb. Hiszen, ha kevés idő telik el a gyermekek születése között, akkor tulajdonképpen egyszerre leszünk túl a nehéz „kisgyerekes” időszakon. Ugyanakkor azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy két picivel a fáradtság is megkétszereződik. Ha a testvérek között nagyobb a korkülönbség, akkor az idősebb gyerek már be tud segíteni olykor-olykor a szüleinek. Egy biztos: a túl kicsi korkülönbséggel együtt jár az első évek dupla erőfeszítése, de a gyerekek valószínűleg jobban megértik majd egymást. Míg a túl nagy korkülönbség a szülők számára kedvez, ám megeshet, hogy a gyerekek között mély lesz a szakadék, ami az érdeklődést, testi-lelki fejlődést illeti.


Azt se felejtsük el, hogy (újabb) gyermeket vállalni csak abban az esetben szabad, ha úgy fizikálisan, mint pszichésen és mentálisan felkészültünk a fogadására. Egyetlen rossz házasság sem menthető meg egy kisbaba érkezésével, ahogyan az is hiba volna, ha csupán a szokások és elvárások kedvéért szülnénk újra.

 

Szólj hozzá Te is!
SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL