Őszintén az anyaság első heteiről

Végre elérkezett az idő: haza viheted a picit a kórházból

Azzal, hogy megkapod a kórházból az elbocsátási papírokat – esetleg a nővér segít felöltöztetni a kisbabádat -, lassan lezárul a kórházi rutinszerű munkamenet és a közös felelősségvállalás időszaka, amely eddig oly meghatározó volt érzéseid alakulásában. Búcsút veszel a kórház dolgozóitól, majd ölbe veszed a gyermekedet, és kilépsz a kórház kapuján. Ez az aprócska élőlény, aki eddig még alig tűnt valóságnak, hirtelen visszavonhatatlanul teljes egészében, a tiéd, a tiétek. Annyit dédelgetheted, amennyit csak akarod, játszhatsz vele, őrizheted az álmát és lesheted az ébredését. Ez az újfajta felelősség hozza felszínre a félig elfojtott félelmeket, kétségeket, bizonytalanságokat, amelyek mindvégig benned lapultak.

Őszintén a hazatérés első napjairól

Nem szépítünk, nem kertelünk, hiszen nem az a cél, hogy rózsaszín ködöt képezzünk az anyaság első heteire, inkább az lenne a fontos, hogy felkészülj azokra a belső érzésekre és hangulatokra, amelyekre számítanod kell. Vigasztaljon a tudat, hogy érzéseiddel nem vagy egyedül, szinte minden kezdő édesanya végigmegy a kezdeti rögös utakon. Nem ritka, hogy az újdonsült anyukát a mindent elárasztó boldogság és élvezet helyett aggódó nyugtalanság fogja el. Sokunk sírós hangulatba kerül, és úgy tűnik, hogy mindenféle ok nélkül. A legfőbb gondolatunk akörül forog, hogy vajon alkalmasak leszünk-e kötelességünk teljesítésére, vagy nem veszítjük-e el a fejünket irányíthatatlan érzéseink miatt. Készülj fel arra, hogy az első időszakba állandóan fáradtnak, levertnek érzed majd magad, hiszen úgy érzékeled, minden és mindenki többet kíván tőled, mint kellene, és minden helytelen dolog könnyet csal a szemedbe. Tisztában vagy azzal, hogy a párod is szeretne néhány kedves szót hallani tőled, ennek ellenére szinte képtelen vagy elviselni bármiféle gyengéd megnyilvánulást is. Sokszor érzed magad magányosnak, elhagyatottnak, olyasvalakinek, akit senki sem kíván. Életedben most az egyszer úgy érzed, mintha senkivel sem tudnál közös nevezőre jutni.

Jönnek a látogatók, hiszen mindenki kíváncsi a kisbabádra, ugyanakkor ez borzasztóan kifáraszt, és tudod azt is, hogy az „idegenek” komoly fertőzésveszélyt jelentenek a picire nézve. Ám az is megeshet, hogy amellett, hogy valamiféle levert hangulat kerít hatalmába, tulajdonképpen irigykedsz a többi emberre. Egy-egy tapasztaltabb rokon nyugalma, akinek minden mozdulata a baba körül nagyfokú jártasságról árulkodik, lelki szemeid előtt vészjósló látványként jelenik meg, és akarva, akaratlanul összehasonlítod az ő rátermettségét a saját szétszórtságoddal és gyámoltalanságoddal. Ráadásul a kisbaba is olyan követelőzőnek tűnik gyakori sírásával és láthatóan véget nem érő étkezéseivel.

Szülés utáni levertség

Attól az ellentmondástól, amely rémálombeli képzelgéseid, a kisbabával kapcsolatos türelmetlenséged, valamint jó anyává válni akaró törekvéseid között fennáll, gyakran a sírás fojtogatja a torkodat. Ugyanígy elkeserít az az alaptalan megítélésed is, hogy a többi édesanya minden bizonnyal sokkal ügyesebb nálad. Az ilyenfajta viselkedést és érzelmi beállítottságot, melyet szülés utáni levertségnek nevezünk, a szervezetedben végbemenő élettani változások és a szülést követő felépülés idézi elő. Ezen időszak terjedelme az általános, fizikai, érzelmi és egészségi állapotodtól, illetve a családtól kapott segítségtől, a szülés lefolyásához fűződő emlékeidtől és saját törekvéseidtől függ.

A kisbaba és a párod

Párod a maga módján megpróbál alkalmazkodni az új helyzethez, ahogy haza érsz a kórházból, mindenben próbál a segítségedre lenni, és persze továbbra is férfinak mutatkozni. Az igazság azonban az, hogy a lelke legmélyén teljesen bizonytalan abban a kérdésben, hogy a kisbaba hogyan, mi módon fogja befolyásolni egymáshoz fűződő kapcsolatotokat. Az újonnan haza érkezett anya és újszülöttje szinte az elérhetetlenség fogalomtárába tartozik a férfiak számára. Ne feledd azonban, hogy ő is azon aggodalmaskodik, hogy mint apa, hogyan fog bizonyítani. Éppen ezért fontos, hogy bevond őt is a kicsi körüli teendőkbe, kérd meg, hogy segítsen előkészíteni a terepet a szoptatáshoz, fürdesse meg a babát, és néha tegye tisztába, öltöztesse át. Egy fiatal apának ugyanis szüksége van arra az érzésre, hogy ő is csinál valamit. Amint egyszer magabiztosságot szerez a kisbaba ellátásában, szülői hajlama, amely határozottan létezik, de különbözik a tiédtől, végül is felszínre tör és működésbe lép.

Az első otthon töltött hetekben nagyon nagy segítség lehet valamelyik nagymama. Jelenlétének legfőbb értéke a számodra nyújtott erkölcsi támogatásban, és az anyaság terén gyűjtött gazdag tapasztalatban rejlik. Arról nem beszélve, hogy mennyit segíthet a pici ellátásában és a háztartási munkában.

Az első otthon töltött napok

A haza érkezéseteket követően kisbabád sokat sír, szabálytalan időközönként kéredzkedik a melledre. Megeshet, hogy egyik alkalommal hosszan, akár 30-40 percen keresztül is szopik mindkét melledből, máskor azonban már 10-15 perc után jelzi, hogy nem kíván többet. Valószínű, hogy az első időben nem hat rá oly megnyugtatóan a megfelelő bánásmód, mint amilyen eredményre később számíthatsz. Rendszertelenül, váltakozó időszakokban ébred, tüsszög, fulladozik, bukik, és gyakran megremeg – nem szabad elkeseredned, hiszen mindkettőtöknek meg kell szokni az új helyzetet. Az egy hónap alatti kisbaba mindenfajta tevékenységénél többet alszik, hosszabb ideig sír, mint ameddig aktív. Az ő alvásideje 20 óra, szinte csak az étkezések és a tisztálkodás idején van ébren. Alvási szakaszai nem választhatóak szét élesen egymástól, nincs merev határ az ébrenlét és az alvás között. Az éhségérzet felébreszti, majd jóllakva mély álomba merül. Ekkor alvása teljesen aktivitásmentes, arca nyugodt, légzése rendszeres, szemhéjai szorosan zártak és ingerhatásokra alig válaszol.

Az újszülött alvása

Az újszülöttek különösen éberen alszanak. A kezdeti időszakban kisbabád alvásidejének kb. a felét nyugtalan és 20-30 % közötti szakaszát pedig a mélyalvás jellemzi – ezek egy belső óra szerint váltakoznak. Kb. a második hétre ez az időbeosztás olyan rendszeressé válik majd, hogy előre megmondhatod kisbabád ébredési idejét, és azt is, hogy mikor válik majd nyugtalanná. Ez az egész szokásrendszer fokozatos változáson megy át úgy, hogy a nyolchónapos csecsemő alvása már hasonló a felnőttekéhez – 50-70 % a mélyalvás, és 20-25 % közötti az a szakasz, amikor álmodik.

Amikor kisbabád éberen alszik, fogékonyabb a külső és belső ingerhatásokra, és megfigyelheted rajta viselkedésének különféle változatait is: nyöszörög, fintorog, mosolyog, ajkát mozgatja, száját ütemesen nyitogatja, szopó mozgást végez, és ha közelről figyeled, akkor a szemhéjak alá húzódó szembogarat is láthatod. Ilyen pici babáknál az alvás közben megjelenő mosoly, melyet különböző kellemes hanghatások vagy bélmozgások okoznak és csupán az alsó arcrész izommozgására korlátozódik, különbözik a kicsit később megjelenő közösségi mosolytól.

Az újszülöttet sokkal inkább rövid kis szunyókálások, nem pedig hosszú alvási időszakok jellemzik – egyszerre legfeljebb 4-5 órát képes aludni (de inkább kevesebbet). Általában 7 vagy 8 pihenés váltakozik az éber állapotokkal, amikor lehet, hogy bágyadt, kábult még az álmosságtól, vagy vadul hadonászik végtagjaival és kétségbeesetten sír.

Az újszülött mozgása

Egy kisbaba aktív mozgolódásra, rúgásra, ökölszopásra egy napon belül 5-6 órán keresztül is képes. Felerősödött aktivitásának néhány oka egészen nyilvánvaló. Étkezés és vizeletürítés előtt például kifejezetten élénkebbé válik, a fájdalomra vagy más zavaró inger hatására is izgatottabb lesz. Amikor érzékenyebbé válik, több energiával harcol, majd ezt a kimerültség válthatja fel, amely általában sírásba torkollik. Nem is gondolnád, hogy a lazán, vagy szokatlanul felhelyezett pelenka, vagy a derekán meggyűrődő body, igaz, nem okoz neki kifejezetten fájdalmat, de fogékonnyá teheti a babát az olyan bántó jellegű ingerhatások iránt is, melyeket máskor általában nyugodtan fogad. A számodra talán értelmetlennek tűnő mozgások igen fontos szerepet töltenek be a pici fejlődésében. Később ezek az alapvető mozgások egyre sokrétűbbé válnak, és összehangolódnak a gyermek reflexműködéseivel.