Szoptatás, de meddig?

A szoptatásról általában

Az újszülött és a csecsemő számára a legtökéletesebb táplálék az anyatej. Összetétele, tápanyagtartalma igazodik a baba igényeihez, és az életkorának előre haladásával változik. Mindig megfelelő hőmérsékletű, mindig kéznél van, és a tápláláson túl, a szoptatás életre szóló, szoros lelki kötelék kialakulását is elősegíti az anya és gyermeke között. Ez persze nem jelenti azt, hogy akit nem szoptattak, az csakis alultáplált, elvetemült anyagyilkos lehet. Természetesen a mai tápszerek már annyira korszerűek, hogy semmiféle hátrányt nem szenved az a baba, aki ezeken nő fel, és az anya-gyermek kapcsolat elmélyítésére is millió más mód alkalmazható. A tejtermeléshez az anya számára kiegyensúlyozott táplálkozásra, elegendő pihenésre, és nyugalomra van szükség. Még így sem biztos, hogy minden édesanyának sikerül megbirkóznia a szoptatás nehézségeivel, de emiatt szükségtelen, hogy bárki bűntudatot érezzen. Nem attól lesz egy nő jó anya, hogy szoptat, és rosszabb sem lesz azáltal, hogy esetleg nem sikerült átélnie ezt az élményt. A gyermekorvosok mai álláspontja szerint kizárólagos anyatejes táplálást ajánlott alkalmazni legalább a csecsemő 6 hónapos koráig, de újabb vélemények már a 4. hónap betöltésekor engedélyezik a hozzátáplálást.

Ha létezik egyáltalán a szoptatásnak hátránya, az esetleg az lehet, hogy bizonyos mértékig időhöz és helyhez van kötve a szoptató anya, ez azonban bármilyen más táplálás esetében is fennáll. Előnyeit ezzel szemben hosszan lehetne sorolni az anyára és a babára nézve egyaránt. A teljesség igénye nélkül: azok a nők, akik szoptattak, kevesebbszer szenvednek mellráktól, méhnyak ráktól, valamint csontritkulástól; a szoptatott csecsemők védettek bizonyos betegségekkel szemben, nem igényelnek semmilyen más folyadékot (esetleg vizet), a szoptatás elősegíti az arc izmainak és csontozatának fejlődését, ezáltal a fogak szabályos elhelyezkedését, a szoptatás érzelmi biztonságot ad a pici számára.

Szoptatás 6 hónapos koron túl

Lehet, hogy szerencsés vagy, és a gyermeked 6. hónapja után is sok tejed van, ennek ellenére ilyenkor már tanácsos kiegészítő táplálékokat bevezetni az étrendjébe. A hozzátáplálást mindig olyan gyümölccsel, vagy zöldséggel ajánlott kezdeni, amely nem allergizál (őszibarack, burgonya, sárgarépa…), és egyszerre csak egy új ételféleséget bevezetni. Így meg tudod figyelni, hogy a gyermekeden jelentkezett-e valamilyen változás az új étel hatására. Amennyiben nem, pár nap múlva áttérhettek egy újabb íz megismerésére.
Mindettől függetlenül a szoptatásnak továbbra is van létjogosultsága, táplálkozási és érzelmi célból egyaránt. Meglehet, hogy az új ízek, jobban eltelítő ételek hatására maga a kisbaba fogja ritkábban igényelni a szopást, ettől azonban nem kell megijedni. Nem azt jelenti, hogy végleg lemond az anyatejről, csupán ritkábban lesz szüksége rá. Ahogyan a kezdetekkor is, egy idő után most is alkalmazkodik majd a szervezeted az új elvárásokhoz, és kevesebb tejet fog termelni.

Az is előfordulhat, hogy a gyermeked, bár betöltötte a 6 hónapot, továbbra is kizárólag anyatejet szeretne enni. Ne erőltesd a hozzátáplálást, ha azt látod, hogy fintorog, elfordul az ételtől, esetleg kiöklendezi azt! Az anyatej minden életkorban olyan anyagokat tartalmaz, amelyre az adott életszakaszban a gyermeknek szüksége van, ezért biztosan nem fog éhen halni a babád. A legtöbb esetben a babák örömmel eszegetik a pépeket, majd később a szilárd ételeket is, időnként mégis odabújnak édesanyjukhoz egy kis szopira. Amikor a szoptatás nem táplálkozási, hanem érzelmi célokat szolgál (újszülött korban is előfordul!), komfortszopásról beszélünk. Mint a nevéből is látható, ez a tevékenység a baba jó közérzetét, biztonságérzetét, nyugalmát szolgálja. Rendkívül fontos a kiegyensúlyozott testi-lelki fejlődés szempontjából, ezért, ha teheted, ne tagadd meg a gyermekedtől ezt az élményt!

Leszoktatás, elválasztás

A nézetek e téren is eltérőek, de ideális esetben leszoktatásra egyáltalán nincs szükség. Ha a gyermek megérik rá, magától is el fogja hagyni a szopást. Ugyanakkor előfordulhat olyan élethelyzet, amikor mégis muszáj drasztikusabb eszközökhöz nyúlni. Ok lehet az elválasztásra az anya betegsége, munkába állása, újabb terhessége, vagy pusztán az, hogy már nem okoz örömet számára a szoptatás.

Ami a terhességet illeti, problémamentes várandósság esetén nem feltétlenül szükséges elválasztani a nagyobb gyermeket. Tévhit ugyanis, hogy a szoptatás, a mell ingerlése veszélyt jelentene a magzatra. Ám a terhesség hatására az anyatej íze megváltozik, és ez sok esetben zavarja a nagyobb gyermeket, ezért magától hagyja abba a szopást. Abban az esetben viszont, ha a kisgyermek kitartóan szeretne szopni a terhességed alatt, és azt követően is, és ez téged sem zavar, nyugodtan megengedheted neki. (Konzultálj a nőgyógyászoddal, gyermekorvosoddal!) Megfigyelések igazolták, hogy kisebb és nagyobb testvér együtt szoptatása rendkívüli kötődést eredményezett a gyermekek között. Arra azonban mindig figyelj, hogy előbb a kicsi lakjon jól, hiszen számára elengedhetetlenül fontos az anyatej!
Meglehet, hogy a korábban már elválasztott nagytestvér az újszülött szoptatását látva akár féltékenységből, akár kíváncsiságból szintén szopni szeretne. Ha téged ez nem érint rosszul, engedd meg neki!
Bármilyen okból kell is elválasztani a gyermekedet, légy türelmes és kíméletes! Egyszerre ne kelljen több új dologgal is megbirkóznia (pl. bölcsi, szobatisztaság, kistesó…), és feltétlenül kapjon a cici helyett valami pótlékot (alvóállat, alvókendő, cumi…).

Mégis meddig…?

Nehéz kérdés, társadalmunk ugyanis a kitartó törekvések ellenére sem igazán mutat elfogadást a szoptatással kapcsolatban, különösképpen akkor nem, ha a gyermek már mást is eszik. Mégis megkísérlek egy mondatban válaszolni a kérdésre: Amíg mindkettőtöknek jólesik. Bizonyos nézetek szerint az a gyermek, aki 2, 3, vagy urambocsá’ 4 éves kora után is szopik, önző anyja áldozata, aki ily módon igyekszik magához láncolni a kicsit. Talán ez is előfordulhat, de magam erősen kételkedem benne. Én ugyanis maximum igazi lánccal tudnám a gyerekemet magamhoz láncolni, ha ő menni akar, s bár semmilyen nehézséget nem okoz számomra a szoptatás, azért nem őrültem meg akkor is cicivel kínálni, ha ő nem kéri. Az a vélekedés sem állja meg a helyét, hogy a hosszan tartó szoptatás károkat okoz a gyermek testi-lelki egészségében. Az anyatej bármely életkorban hasznos tápanyagforrás, ami pedig a lelkieket illeti: jellemzően bátrabbak és önállóbbak a hosszan szoptatott gyermekek. Indokolatlan attól félni, hogy a gyermek majd óvodáskorában is úton-útfélen levetkőztet egy kis ciciért. Egyrészt bárhol, bármikor lehet diszkréten szoptatni, másrészt minél nagyobb és értelmesebb egy gyermek, annál inkább a meghittséget, érzelmi töltést jelenti számára a szopás. Így tehát az ő igénye is az, hogy csakis odahaza, zavartalan körülmények között szopjon.

Ha úgy döntöttél, hogy te sem választod el a gyermeked, inkább megvárod, míg önmagát elválasztja, készülj fel rá, hogy sokan támadnak majd emiatt! Az is lehet, hogy éppen a családod, a védőnő, vagy a gyerekorvos lesz a legkíméletlenebb. Tudd, hogy ez a ti (a te, a férjed és a gyermeketek) döntésetek, és senkinek nem kell magyarázkodnod miatta! Ha olykor mégis elbizonytalanodnál (kivel nem esik meg?), gondolj arra, hogy a tudomány és a tapasztalat mellettetek áll. Ha pedig még ez sem lenne elég megnyugtató, nézz a gyermekedre! Jól sejtem, hogy egészséges, életvidám, önálló kis teremtés? Akkor miért aggódsz? Ettől jobban nem is csinálhatnád!