Valószínűleg beléd is nyilallt már bele olyasfajta előérzet, amikor barátnőd bemutatta új pasiját, hogy: „Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de ennek a fickónak a szeme sem áll jól", vagy amikor lakást kerestél és az egyikbe belépve valami azt súgta, hogy: „Na, ezt pont nekem találták ki." Gyakran olyan dolgokkal kapcsolatban hasít belénk a megvilágosodás, melyekben már vastagon benne élünk. Persze azért csak lassan a testtel, emlékezz rá, hogy hányszor trafáltál mellé. Szóval honnan fogod tudni, hogy a józanész diktál-e, vagy megint egy félrevezető vesszőparipa hagymázas délibábját üldözöd? A válaszhoz tudnod kell, hogy az intuíció sohasem ésszerű vagy logikus, hanem egy kreatív, a képzelőerőre alapozott megismerési mód, a ráérzés képessége, melynek hátterében a korábbi életpályád során felgyülemlett és alkotó módon, szinte a tudatalattiddal kezelt tapasztalattenger áll. Szóval olyan, mint a tapasztalataidra és a képzelőerődre támaszkodó, egyfajta „éjjellátó készülék". Például lehetséges, hogy nagyon jó vagy a férfiak jellemében való olvasásban, miután apukád maga is egy nehéz esetként, vagy hangulatemberként alaposan hozzájárult a felkészülésedhez. Már gyerekként meg kellett tanulnod olvasni a legapróbb arcrezdülésből, hanglejtésből, úgyhogy felnőtt fejjel egy agyafúrt fickónak akár ötven lépésről való felismerése sem okozhat gondot. 

{KEPGALERIA}