Lelki lomtalanítás: program a jövődért!

Már sokan sokszor leírták, hogy a feng shui művelése a rendrakással kezdődik. De vajon miért is tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget ennek?

A távol-keleti térfilozófia hívői úgy tartják, a minket körülvevő rendetlenség gátat szab az energiának és hátráltatja a pozitív erők áramlását, megnehezíti előremenetelünket az élet minden területén, ebből következően pedig megszakítja a fejlődést.

A lelki lomtalanítást azzal tudod megalapozni igazán, ha tudatosítod nincs minden kacatra szükséged – és nemcsak érzelmileg, hanem fizikálisan sem! Meg kell tanulnod  rendszerezni, ami pedig a legfontosabb elválni.

1. pont: Kezdd el a rendrakást!

Lakásod egyben tükörképe személyiségednek is: a dohos limlomok, az évtizedekig féltve őrzött cuccok, a jelenlegi pasid-mínusz x-dik exed fényképei valahol egy fiók mélyén, az általános iskolai ünneplő ruhád, a felhalmozódott bevásárlózacskók és apró csecsebecsék… Ezek mind-mind felkiálltójelek, hogy lépj már túl a múlton! Természetesen a gyökereidet ápolnod kell, mert jó alapok nélkül nincsen fejlődés, és azt sem kétli senki, hogy az emlékek is fontosak… ám ennek is megvan az egészséges határa.

Vedd elő hát az összes lim-lomot, és kezdd kiválogatni, mi az, ami mehet a kukába vagy még megéri az őrizgetést. A legjobb talán, ha egy közeli barátodat kéred meg, hogy segítsen. Hiszen ő szeret annyira, hogy toleránsan viszonyuljon a bogaraidhoz, és segítő kezet adjon az elmúlt dolgok újraéléséhez, vagy éppen átlendítsen a holtpont. Mert minden egyes kép, apróság beszélni fog hozzád, de bizony lesznek olyanok, amik csak fölösleges ballanszként húznak vissza régmúltba!

2. pont: Irány a ruhásszekrény!

Nincs már egy résnyi hely a ruhásszekrényedben? Mikor nézted át utoljára milyen darabok virítanak a polcok sötét bugyraiban? Ok, hogy a divat körforgása meggátol a szelektálásban, de ha te is rendszeres találsz olyan rucikat saját gardróbodban, melyekre nem emlékszel, hol, mikor vetted – főként: hol, mikor hordtad –, borítsd fel megszokásaidat.

Szánj rá akár egy teljes napot, vagy hétvégét. Rámolj ki mindent és csoportosíts. Ami nem kell, ajándékozd el, vagy add rászorulóknak!

Nem bírsz ennyire szívtelen lenni? Tartsd észben, hogy ha lesz hely a szekrényedben, akár vásárolhatsz is magadnak újakat!

3. pont: Vesd papírra!

Elő a papírral és a ceruzával! Ha úgy érzed, folyamatosan ellened van a világ, kezdj két előjelű napló vezetésébe. Jobb oldalon vezesd a jó, míg baloldalon a rossz eseményeket. Ahhoz, azonban, hogy hatékony legyen, törekedned kell az egyensúlyra.

Vagyis tartsd nyitva a szemed és a füled reggeltől estig, majd nap végén a pozitív előjelű oldalra vesd fel a legjelentéktelenebbnek tűnő jóleső történéseket is: például, ha rádmosolyog a morcos eladónéni, vagy megdicséri a ruhád a portásbácsi… A másik oldalra pedig nyugodtan öntsd ki a dühödet: bárki felbosszantott vagy igazságtalan volt veled, emlékezz meg róla.

Pár hét elteltével lapozd fel az előző napokat, és készíts számvetést. Még az is előfordulhat, hogy átértékeled a viselkedésedet, sőt érzéseidet is.

4. pont: Dobd ki a sérelmeket, a lelki sebeket!

Vagyis próbáld meg szeretettel szemlélni a környezetedet! Ahhoz, hogy megbocsáss, meg kell értened a másikat. Bele kell helyezkedned a konfliktus másik oldalára is. A szeretet útja oldhat fel a bűnbakkeresés és a vádaskodás csapdája alól. A legnagyobb hiba ugyanis, amit elkövethetsz, hogy ápolod a régi sebeket és folyamatosan a sérelmeidet hangoztatod!

5. pont: Búcsúzz el a félelmeidtől!

A rettegések tárgya szinte egyenlő a végtelennel… De szinte bizton állíthatjuk, hogy talán az újdonságoktól való rettegés a legáltalánosabb, és a legrejtőzködőbb. Hiszen felismerni magunkban a hibákat a legnehezebb feladat, óriási önismeret szükséges hozzá, és legalább ekkora bölcsesség. Pedig az újdonságok felismerése, magában hordozza A Lehetőséget a bőség megteremtésére.

6. pont: „Az erő legyen veled!”

Ha nehezen válsz meg régi beidegződéseidtől, ne gondold azt, hogy veled nagy bajok vannak. A lélekbúvárok szerint az elengedésre való képtelenség oka mindig a magánytól való félelem. Viszont az önismeret tanúsítása nagy lelki erőre vall. Hisz, rá kellett ébredneda továbblépés érdekében, meg kell válnod régi beidegződéseidtől. És ez az első lépés a fejlődés felé, ami mint tudjuk mindig a legnehezebb! De ne feledd, azzal, hogy rendet teszel lelkedben, megnyitod a kaput az új lehetőségek előtt!