Titkon szeretni csodálatos

Ő szabadkozott, magyarázkodni akart, de én döntöttem, nem voltam kíváncsi az érveire. Néhány év múlva, attól tudtam meg az igazságot, aki annak idején a hazugságot is mondta


Tanácstalan voltam, próbáltam keresni, hogy bocsánatot kérjek tőle

Mást nem akartam akkor. De annak ellenére, hogy egymáshoz közel élünk, nem futottunk össze. Így csak abban bíztam, hogy az idő múlása az ő sebeit is gyógyítja. Több év telt el a szakítás után, amikor véletlenül találkoztunk. Munkahelyet változtattam. Egy belvárosi üzletbe kerültem üzletvezetőnek. Hétköznap délután volt. Bori, a kolléganőm szólt, hogy egy férfi a vezetőt keresi. Megkértem, kísérje be az irodába. Bori bekísérte Csabát. Néhány pillanatig csak néztük egymást, míg végre elhagyta a köszöntő szó az ajkunkat Természetesen megállt körülöttünk az idő, minden probléma jelentéktelenné vált. Az igazán fontos dolog fénye ott csillogott mindkettőnk szemében. Én szólaltam meg, törtem meg a csend varázsát, mely ki tudja merre szárnyalt akkor már velünk.

- Szeretsz még, Csaba?

Sok év vágyakozása, sok év magánya, sok év nem felejtett szerelme volt ebben a két szóban.

Hát persze hogy szereltek! - hangzott a válasz.


És akkor elkezdődött a második nagy találkozás, az első szerelemmel

Bujkálva, titokban, mivel addigra már mindketten házasok voltunk, sőt Csaba már a második feleségével élt, és két gyermeke is volt, míg én az első házasságomban, egy gyerekkel.

Lopva, tikokban szeretni valakit csodálatos dolog!

Féltünk! Féltünk a csókoktól, féltünk, hogy ha megkóstoljuk egymás testét, lesz-e megállás? Meddig bírjuk ezt az idegölő háromszöget? Nem akartuk felrúgni egymás házasságát sem, titokban akartuk szeretni egymást, helyrehozni a mi külön kisiklott életünket. Csodálatos hat év következett! Én úgy gondolom, ebből a házastársak csak annyit vettek észre, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott, vidám, mindig mosolygó társ várja őket haza, aki igyekszik az otthon varázsát mindennél hangulatosabbá tenni. Én úgy hiszem, mind a ketten, és mindkettőnk házastársa is nyert a kapcsolatunkon. Egy lopott félóra, néha csak egy lopott mosoly az üzletben elég volt.

Fantasztikusan tudtuk egymást szeretni!

Maximálisan ki tudtuk elégíteni egymást szexuálisan is! Aztán hirtelen Csaba megváltozott. Eleinte nem tudta elmondani, csak kuszálva a dolgokat, és lám a női beleérzés milyen - kitaláltam. Fájt nagyon, de úgy érzem, neki fájt a legjobban. A felesége közölte, hogy szeretné, ha lenne még egy gyerekük. Így akarta a problémát megoldani. Csaba ellenezte, de hozzátette - amilyenek a nők, előbb-utóbb elérik céljukat, Gondolkodási időt kértem. Három hónap múlva, véletlenül tudtam meg, hogy Csaba felesége hathetes terhes. Hallottam, hogy Csaba kézzel-lábbal tiltakozott a gyerek ellen, de a felesége fondorlatos módon – Csaba tudta nélkül. „elfelejtette" bevenni a fogamzásgátló tablettákat. Hány és hány gyerek fogantatik meg hasonló cselszövésekkel? De vajon kibírja-e egy amúgy sem túl stabil házasság az ilyen tetteket?


Búcsú nélkül vesztettük el egymást újra

Sajnálom. Érzem és tudom, hogy Csaba is vesztes lett. Még ha elfogadja is az új helyzetet, elveszítette a kincset másodszor is, melyet egykor örökre meg akart tartani magának. Vajon az idő múlása mennyire gyógyír a bánatára, a bánatunkra? Hinni szeretném, hogy neki most így a jobb, hinni szeretném, hogy hazugság volt minden, egy álom csak, hinni szeretném, hogy egyszer még igazából ki tudunk beszélni magunkból egymásnak minden fájdalmat, és hinni szeretném ezt a másodszor is elvesztett, öröknek hitt szerelmet.